A találkozót megelőzően is többször hangsúlyoztuk, hogy a múlt sérelmeit már nem hordozzuk magunkban. Tisztességes játék reményében szálltunk buszra, de minden idegszálunkkal azon voltunk, hogy sikeresek tudjunk lenni Debrecenben. Rengeteget beszélgettünk, videóztunk a játékosaimmal, hogy ráleljünk a győzelem kulcsára. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani nekik, hogy az első másodperctől az utolsóig betartották azokat a dolgokat, amiket a mérkőzés előtt kértem tőlük. Megérdemelt volt a győzelmünk: az, hogy ilyen nagyarányúra sikeredett csak hab a tortán. Igaz, ennek a tortának az egyik fele édes, míg a másik keserű volt...
Fehér Zsolt vezetőedző - Fotó: deac.hu
Az esetet követően azonnal tudtam, hogy mentőt kell hívni. Kiabáltam, akinek csak tudtam… Elindultam Dani irányába, majd Vass Ottóra is rápillantottam. Hála Istennek Ottó sérülése elsőre nem tűnt súlyosnak. Remélem, a további kivizsgálások sem mutatnak esetében komoly bajt. Újfent mihamarabbi felépülést kívánok számára. Amikor odaértem Danihoz, millió gondolat kavargott a fejemben. Nem akartam elhinni, hogy egy éven belül ugyanazon a pályán, ugyanazon csapat ellen egy másik kulcsemberünket is elveszítjük. Szívből reménykedtem, hogy a sérülés nem töri meg csapatkapitány-helyettesünk karrierét és hamar visszatérhet közénk.
Könnyek között - Fotó: deac.hu
Fizioterapeutánk, Évi lélekjelenléte káprázatos volt. Mindent pazarul levezényelt a mentők kiérkezéséig. Ha ő nincs, elveszünk. A többi játékosom, akik szemtanúi voltak ennek a horrorbalesetnek, pityeregtek, egymásba karolva óvták Danit a nézők riadt tekintetétől. Miután a mentősök megérkeztek, négyszemközt beszéltem a csapatunk kapitányával, Tatai Jocival a további lehetőségekről. Ezt követően az öltözőbe vonultunk a csapattal, ahol közösen megvitattuk, hogy akarják-e, tudják-e folytatni a mérkőzést. A csapat döntése egyértelmű volt: nyerni akartak. Nem magukért, Boromisza Daniért!
Emberfeletti lelkierőről tettek tanúbizonyságot a veszprémi futsalosok - Fotó: deac.hu
Emberfeletti küzdelmet láthattam a játékosaim részéről, akik tanúbizonyságot tettek arról, hogy bármilyen nehézség is állja útjukat, együttes erővel megállíthatatlanok. Közel tizenöt éve edzősködöm, de ilyen sérülést még nem éltem meg a pálya mellett. Nem tudom, hogy minek kell még történnie, hogy ilyen borítású pályán soha többé ne lehessen futsalmérkőzést játszani. Egészen a lefújásig nem sírtam el magam, nem akartam, hogy a játékosaim gyengének lássanak. A sípszó hallatán azonban nálam is eltört a mécses. Fájt a szívem.
Fehér Zsolt bízott a játékosaiban, akik sorozatban ötödször múlták felül a DEAC csapatát
Várjuk, hogy Dani minél hamarabb visszatérjen, segítse a csapatunkat. Fontos, hogy a következő mérkőzéseket is meg tudjuk nyerni, hogy a felsőházi rájátszásban bebiztosítsuk a helyünket. Dani minden meccsen ott lesz a lelátón, ami nekünk plusz erőt ad majd! Bízom benne, hogy a szurkolóink is kilátogatnak majd. A csapatért, Boromisza Daniért!